Hogy jobban ki lehessen venni a szövegben, ki mikor beszél, különböző színekkel jelöltem a párbeszédeket. Íme a színekhez tartozó személyek:

összekötőszöveg
Hablaty magában tájékoztat minket
Hablaty
Asztrid
Pléhpofa
Bélhangos
Takonypóc
Fafej
Kőfej
Halvér
Valamelyik viking

Miután Hablaty magáhoztért, hazamegy. Itt azt láthatjuk, ahogy csöndesen, nehogy a tűznél ülő apja észrevegye, kinyitja az ajtót(ami nyikorog egyet), a lépcső felé ugrál, és négykézláb elkezd rohanni felfelé. De az apja nem süket, hősünk szerencsétlenségére.
-Hablaty!-szólal meg Pléhpofa.
-Apa...ööö...áhh, beszélnem kell veled apa.-óhajt Hablaty.
-Nekem is beszédem van veled fiam. Ideje végre megküzdened a sárkányokkal. Mi?
Ugyanebben a pillanatban Hablaty is kinyögi, mi nyomja a szívét, és meglepetésünkre az utolsó szavak még össze is olvadnak apa és fia beszélgetésében. Mindd a ketten meglepetten nézik a másikat.
-Úgy döntöttem nem küzdök a sárkányokkal. Mi?
-Előbb mondd te!-engedi az apja.
-Nem, nem te mondd előbb!-mondja udvariasan Hablaty.
-Jól van. El engedlek a kiképzésre. Holnap reggel kezded.-mosolyog Pléhpofa.
-Ohh, nekem kellett volna kezdenem, mert azt gondoltam, hogy, tudod komoly felesleg mutatkozik sárkányolö vikingből.-próbálkozik hősünk, kezével box mozdulatokat téve.-De valyon van elég kenyérsütő vikingünk, vagy kisgépszerelővikingünk, ...-mutogat tovább, de apja félbaszakítja.
-Ez kelleni fog.-ad a kezébe egy szekercét, mire Hablaty egy pillanatra eltűnik a képről, hisz alig bírja kis karja a nehéz fegyvert.
-Én nem akarok sárkánnyal harcolni.-kesereg.
-Hahaha! dehogynem akarsz.
-Mondom másképp. Apa, én nem tudok sárkányt ölni.-szegezi le a tényt Hablaty, az "Éjfúria incidens" miatt.
-De majd fogsz sárkányt ölni.-bíztatja az apja, aki azt hiszi, fia csak bizonytalan. Hiszen reggel még sárkányt akart ölni.
-Nem, én totáltutibiztosan nem fogok.-rázza fejét a fiú, és próbálja elmegyarázni amire rájött.
-Itt az ideje!-jelenti ki a törzsfőnök. nem igazán foglalkozik fia ellenkezésével. Ezt Hablaty is észreveszi.
-Nem hallod, amit mondok?
-Fiam, ez most komoly! Amikor a szekercét hordod, akkor az egész hordát hordod.-magyarázza, és mivel észre veszi, hogy fia karja lejjebb engedte a szekercét, ami már majdnem a földön fekszik, megfogja és felemeli, had tartogassa tovább a kis tökmag.-Akkor úgy jársz mint mi, úgy beszélsz mint mi, úgy gondolkozol mint mi. Elég lessz...ebből.-mutat a fiára.
-Az egész lényemre mutattál.-közli unottan Hablaty, aki kezdi észrevenni, hogy ezt a harcot elvesztette.
-Rendben?-kérdi az apja oylan hangon, amire csak igennel lehet felelni.
-Ez a beszélgetés elég egyoldalúra sikerült.-morog Hablaty.
-Rendben?!-kiált rá Pléhpofa.
-Rendben...-sóhajt a fiú.
-Joh. Jó edzést. Majd jövök...valószínűleg.-csapja a fejébe sisakját és válláraveszi batyuját.
-Én meg itt leszek...talán.-morog hősünk apja után. Úgy látszik holnap mennie kell a kiképzésre...